Hahó nyolcadikosom!
Minden alkalommal, amikor „itt” találkozunk, kapsz egy
történetet, amelyen elgondolkodhatsz.
Íme a mai:
A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek
jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el
csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert
egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a
kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és
próbáltak beletekinteni a mély kútba:
- Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi
csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit
láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút
fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -,
nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése